Mint aki a sínek közé esett...

Egész jókedvem van 8)

De tényleg. Jól vagyok. 8)

És már nagyon várom a hétvégét. 8)

Huhh... már jó régen nem írtam. Azóta annyi minden történt... már egy csomó mindenre nem is emlékszem.

Hát nem is tudom, hol kezdjem.

Amikor utoljára írtam, megvolt a velemi szereplés.

Azóta volt a sulinknak egy jótékonysági koncertje, meg egyéb hasonlók. Igazából kis semmiségek. ( Persze csak nekem.)

Múlt csütörtökön megvolt az elsősök avatója. VÉGRE TÖRTÉNT VALAMI! Már annyira vártam, hogy menjünk valahová, ugyanis az ötöd év elég unalmas. Nem történik semmi, nem megyünk sehová. Még a szülinapom is unalmas volt. Jó igaz, a csajok nagyon aranyosak voltak, megköszöntöttek a suliban, aztán este elmentünk koktélozni. De már olyan rég nem voltunk sehol úgy igazán tombolni. De most végre bepótoltuk. 8) Végigtáncoltuk az egész éjszakát. Nagyon jó volt. Már rég nem éreztem magam ilyen jól. 8)

Most meg szünet van. 8)  ( Az utolsó őszi szünetem. 8(  )  Na mindegy. Szóval egyenlőre most itthon pihizek. De én akkora hülye vagyok! Megbeszéltük, hogy a hétfői ünnep miatt átrakjuk mára a cigányt. HÁT NEM ELFELEJTETTEM?! Én BAROM! Úgyhogy most ki kellett hagynom egy alkalmat, ami 6 órát jelent. Természetesen az én böszme feledékenységem miatt. Nem tudom mi van velem mostanában. Egyszerűen kicsúszik az idő a kezeim közül. Na mindegy. Most már nem érdemes sopánkodni. Ez van. Ezt kell elfogadni. Most majd kicsit többet tanulok rá. Jajj de hogy lehetek ekkora idióta?! Végig az volt bennem, hogy holnap lesz. Mielőtt felhívott az Anikó, pont az előtt mondtam a tesómnak, hogy "holnap nem tudok vele dokihoz menni, mert cigányom lesz". Na de most már tényleg befejezem a siránkozást.

Más:

Most már minden héten próbálunk a Bendzsivel, és holnap is fogunk. Csak az az igazság, hogy most már egyáltalán nem akarok tőle mást, csak azt, hogy eljöjjön velem felvételizni. Elmúlt a kezdeti lángolás. Lehet, hogy igaz, hogy a szerelem tényleg csak egy hormon, ami 2 hónap alatt elmúlik, vagy átalakul? Érdekes. Eddig még sosem gondoltam ezt. Mindig elleneztem ezt a feltételezést. De most már kezdem úgy látni, hogy tényleg így van.

Megint más:

Most pénteken megint megyünk Ajkára néptánc fesztiválra 8)  Húúú!!! Már nagyon várom!  Úgy be vagyok sózva! Végre megint történik valami! Annyit fogok táncolni, hogy csak na! 8) Jajj, már nagyon mennék!!! De már nem kell sokáig várnom 8)

Na szóval ezek vannak most. Az apróbb kis eseményekre sajna nem emlékszem már, pedig biztos van olyan, ami fontosabb, vagy jelentősebb. De mindegy. Biztos nem olyan fontos, ha nem jut eszembe. 8)

Tegnap megvolt a velemi szereplés. Nagyon jól sikerült, és amúgy is nagyon jól éreztem magam. Hiszen Velemben mindig jól érzi magát az ember. Velem az a hely, ahova bármikor szívesen megyek. Az a hely a szívem csücske. Legszívesebben ott tölteném el az egész hátralevő életemet. :)

Na de ma megint olyan nyomott hangulatom van. Illetve reggel még nem volt az. Akkor megnéztem a Forma 1-et, aztán kajáltam, meg tévéztem, meg pihiztem, de most valahogy megint olyan nem jó. Sok mindenen elgondolkoztam. Pl. azon, hogy kedden leszek 19 éves, és még egyetlen ép kapcsolatot sem tudok felmutatni. Na ez amúgy nem mintha annyira zavarna, mert imádok egyedül lenni, de azért néha mégis hiányzik az, hogy legyen valaki mellettem. Az összes barátnőmnek már komoly, évek óta tartó kapcsolata van, én meg szinte mindig egyedül vagyok. Ez nem normális dolog! Lassan 20 éves leszek! Ennek az lesz a vége, hogy egyedül fogok maradni. Lehet, hogy a középiskola után is ilyen lúzer maradok? Hogy egész életemben ez fog menni? Ez szánalmas! Valószínüleg egyedül, magányosan fogok meghalni, és még csak fel se fog tűnni senkinek. Addig pedig magányosan fogok élni, és majd mások boldogságában fogok örömöt lelni. Ez van. 

Szánalmas vagyok!

Tegnap megvolt a velemi szereplés. Nagyon jól sikerült, és amúgy is nagyon jól éreztem magam. Hiszen Velemben mindig jól érzi magát az ember. Velem az a hely, ahova bármikor szívesen megyek. Az a hely a szívem csücske. Legszívesebben ott tölteném el az egész hátralevő életemet. :)

Na de ma megint olyan nyomott hangulatom van. Illetve reggel még nem volt az. Akkor megnéztem a Forma 1-et, aztán kajáltam, meg tévéztem, meg pihiztem, de most valahogy megint olyan nem jó. Sok mindenen elgondolkoztam. Pl. azon, hogy kedden leszek 19 éves, és még egyetlen ép kapcsolatot sem tudok felmutatni. Na ez amúgy nem mintha annyira zavarna, mert imádok egyedül lenni, de azért néha mégis hiányzik az, hogy legyen valaki mellettem. Az összes barátnőmnek már komoly, évek óta tartó kapcsolata van, én meg szinte mindig egyedül vagyok. Ez nem normális dolog! Lassan 20 éves leszek! Ennek az lesz a vége, hogy egyedül fogok maradni. Lehet, hogy a középiskola után is ilyen lúzer maradok? Hogy egész életemben ez fog menni? Ez szánalmas! Valószínüleg egyedül, magányosan fogok meghalni, és még csak fel se fog tűnni senkinek. Addig pedig magányosan fogok élni, és majd mások boldogságában fogok örömöt lelni. Ez van. 

Szánalmas vagyok!

Ma, október 8-án van a hetvenedik éve, hogy John Lennon, a példaképem megszületett. 

Boldog születésnapot! :)

Húúú... Jó régen nem írtam már...Úgyhogy most akkor dióhéjban összefoglalom az elmúlt hetek történéseit.

Szóval. Most már második alkalommal próbáltunk Bendzsivel a "táncművészetis párommal". Egész jók a próbák. Sokat beszélgetünk, és közben néha lemegyünk egy-egy sörre. Úgyhogy jól megvagyunk, bár eddig nem sok jelét látom, hogy ebből lehetne több puszta együtt táncolásnál és próbáknál...bár aztán ki tudja... ez még a jövő zenéje. :)

Aztán... megkezdődött a lovári tanfolyam, amit nagyon élvezek. Nagyon tetszik a nyelv, meg minden. Szerintem nagyon logikus, és érthető. Mindig is nagyon foglalkoztatott a cigány kultúra, a tánc és a nyelv is. Úgyhogy most már mindegyikből rendelkezem némi ismerettel. :)

Na de nem csak csupa jó dolgok történtek az elmúlt hetekben.

Múlt szombaton voltunk Ausztriában a táncosokkal, mert az egyik együttes, akikkel fel szoktunk lépni, most volt asszem 25 éves ( de ez nem biztos ), na mindegy is. Lényeg a lényeg, hogy szóval elmentünk. Óriási bulinak ígérkezett, hatalmas táncházzal, és rengeteg táncossal. Csak hát nem úgy sült el, ahogy kellett volna. A műsor nagyon jó volt, jöttek erdélyi táncosok, akik remek hangulatot csináltak. Csak hát amikor elkezdődött a táncház, egy olyan zenekar maradt ott, akik nem szoktak ilyen helyeken játszani, és azt is csak kottából. Úgyhogy ennek elég nagy összevisszaság lett a vége, ugyanis úgy játszottak, hogy ol. elkezdtek mezőségit húzni, ami egyszercsak átváltott székibe... úgyhogy ja... kicsit érdekes volt.

Na de nem csak ilyen kis pitiáner dolgok történtek aznap este. 

Pont egy éve, egy ugyanilyen rendezvényen megismerkedtem egy fiúval, akit Zoltánnak hívnak. Már amikor először megláttam ( akkor szerepeltek ), egyből belezúgtam. Éreztem, hogy ebből lennie kell valaminek, hogy az enyém kell, hogy legyen. Hát láss csodát, műsor után odajött hozzám, és elég hosszasan elbeszélgettünk, utána meg táncházban táncoltunk. Sajnos, viszonylag korán el kellett jönnünk, mert MMIK-s buszhoz voltunk kötve, na szóval, pont akkor jöttük el, amikor ő gyorsan elszaladt átöltözni. Úgyhogy nem tudtam elköszönni. Ezek után nem is tudom, hogy hogyan, talán valamilyen csoda folytán, hiszen csak annyit tudtam róla, hogy Zoltánnak hívják, és hogy valamerre Bécs környékén lakik, szóval valamilyen csodának köszönhetően, sikerült megtalálnom az egyik közösségi oldalon. Ezek után minden este hosszasan beszélgettünk, és mindig tervezgettük, hogy majd találkozunk, és táncolunk. Aztán, amikor Csík zenekar koncert volt itt Szombathelyen, elhívtam. És el is jött.Nagyon jó este volt. Végigtáncoltuk az egészet. Utána meg nálam aludt, persze szigorú körülmények között, ő fönn, én meg lenn, aztán kora hajnalban el is ment. Ezek után megint jöttek a beszélgetések, és utána ő hívott el Bécsbe táncházba. Hát el is mentem. Az is nagyon jó este volt. Azt hittem, hogy még jobb lesz, és az lesz életem legszebb estéje, de nem így történt... Amikor visszaértünk a táncházból hozzá, lezuhanyoztunk, és már egymás mellett feküdtünk az ágyban, lágy zene, hangulatvilágítás... minden ami kell, egyszercsak megkérdezi, hogy én mit gondolok kettőnkről. Én mondtam, hogy hát ő mit gondol, hiszen ő hívott oda... Akkor elkezdte mondani, hogy ő mennyire szeret velem lenni, meg velem táncolni, de szerinte ebből egy nagyon jó barátság lehetne, ugyan is neki van barátnője.  Ekkora pofáraesést... Én úgy még nem égtem soha. Egy egész világ omlott össze bennem. Legszívesebben elrohantam volna, vagy olyan fájdalmasan kezdtem volna zokogni, mint még soha. Hiszen én szerelmes voltam belé. Odaadtam volna magam neki. És ő egy mondattal elintézett. Utána meg még elkezdett nekem magyarázni, hogy neki én vagyok az ideálja, meg hogy szép vagyok, meg természetes meg stb stb... rizsa az egész. Aztán másnap az első vonattal hazajöttem. Még sosem volt olyan szörnyű éjszakám, pedig azt hittem, hogy az lesz a legszebb. Na aztán amikor hazaértem, szépen megírtam neki, hogy mennyire hálás vagyok, hogy ott lehettem, meg mennyire jól éreztem magam. Peeersze. Ha tudná, hogy mennyire a lelkembe tiport. És még csak nem is szégyenli magát. Még az én fejem ég, amikor neki kéne. Hogy tehet valaki ilyet, a barátnőjével, akit állítólag annyira szeret. Fúj hányinger gerjesztő. Na mindegy, Szóval utána még néha beszélgettünk, de elhatároztam, hogy szépen lassan kiszivárgok az életéből. Így is lett. Csak aztán (hogy visszakanyarodjak az elkezdett témához ), múlt szombaton megint összefutottunk, és beszélgettünk, mint ha mise történt volna. Megbeszéltük, hogy táncolunk, csak aztán megint előbb el kellett jönnünk, miközben ők vacsiztak, úgyhogy meginte

nem tudtam elköszönni. Annyira fájt ez az egész találkozás.Még csak nem is tudtunk táncolni, és ráadásul újra feléledtek a régi érzelmeim.Ráadásul még elbúcsúzni sem tudtam. Utána végigbőgtem az egész hazautat, meg az egész éjszakát. Írtam neki egy üzenetet, hogy mennyire sajnálom, hogy megint úgy kellett eljönnöm, hogy nem tudtam elköszönni, és hogy nem tudtunk táncolni. Utána annyira rosszul éreztem magam, de megpróbálom kiverni valahogy a fejemből, talán úgy majd egyszerűbb lesz, ha nem látom. Lehet azlenne a legjobb, ha soha többet nem találkoznánk. Akkor nem járnék mindig így. Olyan szánalmas vagyok. Tiszta nevetséges. De mit tudjak csinálni, ez van. Majd próbálok másra koncentrálni, csak az a baj, hogy mindig eszembe jut. Hiszen szerettem, és ki tudja, lehet, hogy még most is... De nem. Nem lehet.

Azóta mindig ezt a mezőségi népdalt hallgatom. Szerintem annyira illik rám.

Most értem haza táncról. Kivételesen busszal jöttem, mert a lányokkal még bementünk egy kicsit a Fő térre. Na de leírom az egészet az elejétől, azaz tegnap délutántól.

Szóval elmentem táncra. Sajna a fiú, aki általában az én párom szokott lenni, az érettségire való felkészülésre hivatkozva úgy döntött, hogy kihagyja a pénteki próbákat. Ez eléggé felháborít, ugyanis eddig még senki nem csinált ilyet. Én is le tudtam érettségizni (méghozzá jobban, mint vártam ), annak ellenére, hogy ott voltam az összes próbán, és még előtte 2 nappal fellépésünk volt. Úgyhogy szerintem ez csak egy elég nevetséges kifogás. De mindegy. Sajnos ez van. De ez így még rosszabb, mint ha kilépne. Akkor legalább be lehetne helyette szervezni valakit, aki biztosan ott van az összes próbán, és akkor nem járnék így, hogy pont nekem, aki a táncművészetire készülök, nincs párom. Na mindegy.

Szóval aztán próba után, kimentünk az István bácsival, meg a fiúkkal a Fő térre, mert valami fesztivál van. Úgyhogy boroztunk, meg beszélgettünk. Meg megnéztük a malacokat, amiket kihoztak. Ollllyan kis cukik!!! Imádom a malacokat! És ezek annyira édes kis picik!!! :)

Na aztán a mai próbán már benn volt az előbb emlegetett személy, úgyhogy most tudtam vele próbálni. De akkoris! Olyan pipa vagyok miatta! Legszívesebben megmondanám neki, hogy lépjen ki. Amúgy is csak széthúzza a társaságot. Sokkal jobbak a próbák, amikor nincs ott. A tábor is annyival jobb volt nélküle. Csak meghülyít mindenkit. Meg játssza a nagymenőt, mert ő most bekerült a Szökősbe... Húúúhaa... nagy szám... Aztán közben nem tud megkülönböztetni egy székely forgatóst egy kalotaszegitől. Na de nem is idegesítem magam tovább ezzel.

Na szóval próba után beugrottunk a Fő térre a lányokkal, és vettünk egyen pólót, ami igaz, hogy nem egyforma, de ugyanaz a stílus. Mindegyikünkén valamilyen vicces felirat van :)

Na de mindjárt kezdődik az időmérő, úgyhogy lassan megyek is. :)

Hála Istennek péntek van. :)

Ma valamikor nyolc után megébredtem, de aztán úgy döntöttem, hogy még visszaaludhatok, hiszen nem kell sehova mennem. 11:30-kor arra ébredtem, hogy csörög a telefon. "Semmi baj-gondoltam magamban-, majd a tesóm felveszi, hiszen ő még szombaton is korán szokott kelni." Aztán hirtelen beugrott, hogy nem fogja felvenni senki, hiszen péntek van, és tök egyedül vagyok itthon. Úgyhogy nagy rohanás, és hát természetesen ki volt a vonal túlsó végén... hát természetesen az anyukám. :)  Jól lecseszett, hogy még ilyenkor is alszom. Úgyhogy miután letette, megreggeliztem, aztán megkerestem a youtube-on azt a két új darabot amit kaptam ( a harmadikat még nem néztem meg). Aztán gyakoroltam egy kicsit, aztán lezuhanyoztam, megebédeltem, és most itt ülök. És majd nemsokára készülök, mert a 16:30-as busszal megyek táncra. :) Már nagyon várom. :)